Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy az erősebbik nemnek azért van néhány évtizednyi előnye, már ami a vezetést illeti. Hazánkban 1895-ben indult el az autós közlekedés és hát valljuk be ez az időszak nem éppen az egyenjogúságról volt híres. Ez az pár évtized jelentősen megdobta a férfiak volán mögötti magabiztosságát és határozottságát. A nők gyakran számolnak be türelmetlen oktatókról, apákról, barátokról, akik nem adnak elegendő pozitív visszacsatolást, ezzel rombolva önbizalmukat. Ez talán annak is köszönhető, hogy a férfiak nem az egyén képességeit nézik, hanem azt, hogy Ő „csak egy nő”. A vezetés olyan, mint a nyelvtanulás vagy a főzés, csak akkor leszel jó benne, ha gyakorlod.
A gyengébbik nembe van kódolva, ha vezetésről van szó, akkor átengedik a kormányt, azonban így sosem fognak kellő tapasztalatot és rutint szerezni az utakon. Rengeteg férfiból vált ki heves reakciót, ha előkerül ez a kényes téma. Sokan közülük azt gondolják, hogy ha nőről van szó, akkor csak rutintalan és ügyetlen lehet, illetve szentül meg vannak győződve arról, hogy a vezetés férfiakkal született adottság. Ebből a túlzott önbizalomból fakad, hogy az urak sokkal agresszívebbek, türelmetlenebbek, vakmerőbbek, nagyobb sebességgel közlekednek az utakon, mindezt sokszor ok nélkül. Így nem meglepő adat, hogy a férfiak autóbalesetben lelt halálának kockázata kétszer olyan magas, mint a nőké (megtett kilométerre számolva). Így, ha a statisztikát nézzük, akkor a nők vezetnek jobban, hiszen kevesebb balesetet okoznak. Véleményem szerint nem lehet ezt a témát ennyire sarkalatosan megközelíteni. A rutinos sofőröket inkább vezetési stílusuk különbözteti meg és nem a nemük. Egy férfi is vezethet nagyon bénán, ahogy egy nő is vezethet piszkosul jól. Ne tekintsük a közlekedést versenynek! Törekedjünk a biztonságra, előítéletek nélkül.