A legenda szerint egy farmer hölgynek egy cudar napon látva a villamosvezető küszködését az elemekkel, támadt az ötlete, hogy ahelyett, hogy kihajolva törölgetnék a szélvédőt, vagy kinyitva azt bőrig áznának, egy farúdra rögzített gumi segítségével, amit bentről lehetne manuálisan mozgatni, orvosolná a problémát. Találmányában a gumit a törlőhöz rugó és ellensúly rögzítette. A sors fintora, hogy ötletét szabadalmaztatta ugyan, de befektetőkre akkoriban nem talált, így semmit sem profitált találmányából. Említésre méltó még, hogy 1903-ban Maryvel szinte egyidőben Robert Douglass és Henry Apjohn is foglalkozott a témával. Douglass megoldása inkább mozdonyokhoz passzolt. Apjohn találmánya pedig manuálisan és elektromosan is használható volt.

1910-et írunk és még mindig nagyon döcögősen ment az értékesítése, mert nagyon drágán kínálták és legtöbbször csak a vezető oldalára szerelték fel. Arról nem is beszélve, hogy a kézi működtetés nagyon veszélyes is volt. Charlotte Bridgewood 1917-es próbálkozása a kézzel való lapátolás kiváltására gyenge próbálkozásnak bizonyult, mert az elektromos rendszerek akkoriban nehezen birkóztak meg a feladattal. Majd jött William M. Folbert, aki úgy tűnt 1919-ben megoldást talált a problémára. Ő a motor szívóoldalának vákuumát használta a hajtására. Így már az anyósülés elé is kerülhetett törlő. Azonban ez sem bizonyult tökéletesnek, ugyanis, ha emelték a fordulatszámot, csökkent a szívóerő, ami azt eredményezte, hogy a lapát lelassult, vagy meg is állt. Ennek ellenre Amerikában az 1970-es évekig ez a változat terjedt el. A lapátok elsőként a Cadillaceken jelent meg, mint alapfelszereltség.

Ma már természetes, hogy feltolunk egy kart és a lapátok időről időre tudják a dolgukat, de tudod, hogy ezt kinek köszönhetjük? Nos, történt valamikor az 1960-as években, hogy Robert Kearns egy amerikai egyetem professzora, aki történetesen fél szemére vak volt – saját esküvőjén lőtték ki egy pezsgődugóval- egy esős éjszakán nagyon rosszul látott ki autója szélvédőjén. Robert ekkor vont párhuzamot az emberi szemhéj és az ablaktörlő lapátok között. A pislogás egy természetes emberi reflex. A lecsukódó szemhéj folyamatosan megvédi és tisztán tartja szemünket. Így jutott eszébe az időzítő. A következő évtizedben újabb innovációs törekvések jelentek meg használatát tekintve. Ilyen például napjainkban oly kedvelt esőérzékelő, vagy a fényszórótörlők, amik ma már kimentek a divatból. Később a hátsó szélvédőkre is helyeztek esőtolót. Évről évre változott a lapátok mérete, törlési iránya és formája. Alakjukat a szélvédők formája határozza meg. Az 1940-es évekig egy egyenes rúd volt, hosszuk pedig alig 38 cm körül mozogtak. Majd a negyvenes évek végén robbant be az ívelt szélvédő, ami magával hozta az idomuló szerkezetű lapátokat.

Azt tanácsolják, hogy a lapátokat a biztonságos és kényelmes vezetés érdekében, ha nem is évente, de legalább két évente cseréljük le. Az elhasználódásra utaló jelek többek között, homályos szélvédő, akadozó működés, csíkos felületű szélvédő.